A kályhával való fűtés jogi szabályozása Magyarországon

Az energiaszegénységhez kapcsolódó résztémák rövidített, illusztrált változatai ide kattintva érhetőek el. 

Az ember – mármint a nagybetűs EMBER, azaz a Homo Sapiens – több ezer éve képes a tűzgyújtásra, sőt, az emberré válás és az emberi civilizáció fejlődésének egyik nagyon fontos aspektusa, hogy az ember korlátok közé tudta és tudja szorítani, illetve a saját céljaira tudja felhasználni ezt az egyébként pusztító természeti erőt.

De ha a tűzgyújtás „tudománya” több ezer éve része az emberiség tudásának, akkor mi szükség arra, hogy jogszabályok szabályozzák a kályhák minőségét, teljesítményét stb.? Nem lenne elvárható, hogy mindenki értsen a kályhákhoz és az égéshez?

Valójában nem.

Az okok többrétűek, kezdve onnan, hogy ma már sokak életében egy tűz meggyújtása ritka alkalom, folytatva azzal, hogy a tűzbiztonság és a levegőtisztaságvédelem követelményei igenis szükségessé teszik, hogy jogszabályi szinten (sőt, az EU jogalkotása szintjén) kerüljön rendezésre ez a kérdés. Röviden ezzel indokolható, hogy mi szükség van a kályhák szabályozására (is).

Jelenleg a kályhákkal szembeni előírásokat két magyar jogszabályban találjuk meg. Ezek közül az első a 65/2011. (IV. 15.) Korm. rendelet, ami az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezési kötelezettségeinek előírásáról, valamint forgalomba hozatalának és megfelelőségértékelésének általános feltételeiről címet viseli.

A szabályozás lényege összefoglalva és nagyon leegyszerűsítve: egy kályha akkor hozható forgalomba és használható, ha megfelel az EU-s követelményeknek, amely tényt a gyártó egy nyilatkozattal és egy jelölésnek a terméken való elhelyezésével igazol.

Lássuk a részleteket!

A rendelet energiával kapcsolatos termékeknek nevezi gyűjtőfogalommal az összes olyan terméket, amelyek közé a kályhák is tartoznak, egészen pontosan a helyiségfűtő berendezések, a kombinált fűtőberendezések, a vízmelegítők és a melegvíz-tároló tartályok képezik a szabályozás tárgyát. (Ezekre a termékekre létezik ún. harmonizációs szabályozás.)

A magyar előírások az alábbiakat tartalmazzák:

• egy energiával kapcsolatos terméket már az elején a harmonizációs szabályokban meghatározottak szerint kell megtervezni
• ez a termék csak akkor hozható forgalomba vagy vehető használatba, ha az megfelel az adott harmonizációs szabályozásban foglalt rendelkezéseknek
• ezt a gyártó a terméken egy CE-jelölés elhelyezésével és egy megfelelőségi nyilatkozat kiállításával tanúsítja

Hogyan szerez tudomást egy gyártó arról, hogy milyen EU-s követelmények vannak a kályhákkal szemben?

Nos, a gyártóknak mindenképpen energiát kell fektetniük abba, hogy feltárják a rájuk vonatkozó követelményeket. Ez egy teljesen jogos és életszerű elvárás, és kormányzati honlapokon rövid, akár laikus által végzett keresés révén is rá lehet bukkanni a vonatkozó szabályokra.

Hogyan bizonyosodik meg egy gyártó arról, hogy a terméke megfelel a hivatkozott követelményeknek?

Az energiával kapcsolatos termék forgalomba hozatala, használatbavétele előtt a gyártó köteles gondoskodni arról, hogy a termék megfelelőség értékelését (vizsgálatát) elvégezzék. Amennyiben a vizsgálat igazolja, hogy az EU-s előírásoknak a termék megfelel, elkezdődhet a gyártás, de a gyártó továbbra is köteles minden szükséges intézkedést megtenni annak biztosítására, hogy a terméket a terveknek megfelelően gyártsák, és betartsák az EU-s szabályozás követelményeit.

Hogyan jelzi egy gyártó, hogy a terméke megfelel az említett követelményeknek?

Erre szolgál a jelölés és a nyilatkozat. A jól ismert ún. CE-jelölést a terméken maradandóan kell feltüntetni. Amennyiben ez nem lehetséges, a jelölést a csomagoláson vagy a használati és kezelési útmutatón kell elhelyezni. A gyártó ezen felül megfelelőségi nyilatkozatot is tesz, amelyben kijelenti, hogy a termék megfelel az EU-s követelményeknek. Ezeket a gyártó a fogyasztónak is köteles átadni, beleértve a termék rendeltetésszerű használatához szükséges információkat (a használati utasítást).

Köszönhetően egyébként az EU-s szabályozásnak, a 2010-es évek közepe óta már nem lehet használatba venni egyes olyan berendezéseket, amelyek nem felelnek meg a harmonizációs követelményeknek, így 2015. szeptember 26-át követően bizonyos fűtőberendezések és vízmelegítők, 2017. szeptember 26-át követően egyes melegvíz-tároló tartályok. 2018. szeptember 26-án a fűtőberendezésekre és a vízmelegítőkre vonatkozó szabályok pedig tovább szigorodtak.

Ahogy a bevezetőben említettük, a tűzgyújtás ősi emberi tudás, de sajnos a veszélyessége azóta sem csökkent. Ezért egy másik magyar jogszabályt is meg kell néznünk a témához, mégpedig az 54/2014. (XII. 5.) BM rendelettel kihirdetett Országos Tűzvédelmi Szabályzatot.

Az OTSZ egyrészt máshonnan közelíti meg a témát, tehát kevésbé az érdekli, hogy mennyi energiát használ egy berendezés és mennyire szennyezi a környezetet. A Tűzvédelmi Szabályzatban szűken véve tűzvédelmi szempontokat találunk, itt tehát a követelmények szintje is alacsonyabb. Eszerint egy tüzelő- vagy fűtőberendezés létesítéséhez, használatához elégséges, ha az rendeltetésszerű működése során nem okoz tüzet vagy robbanást.

Az OTSZ másrészt azokat a józan paraszti ésszel is belátható viselkedési és használati szabályokat írja le, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy begyújtásból ne legyen tűzeset. Eszerint

• abban a helyiségben, ahol fokozottan tűz- vagy robbanásveszélyes anyagokat tárolnak, előállítanak, felhasználnak stb., nyílt lánggal, izzással vagy veszélyes felmelegedéssel üzemelő berendezés nem helyezhető el
• fokozottan tűz- vagy robbanásveszélyes folyadékkal vagy gázzal üzemeltetett tüzelő- vagy fűtőberendezés, készülék működtetése alatt megfelelő felügyeletről kell gondoskodni
• munkahelyen a munka befejezésekor az égésbiztosítás nélküli gáz- és olajtüzelésű berendezésben a tüzelést meg kell szüntetni, a vaskályhákban pedig a tüzet el kell oltani és a salakot el kell távolítani
• cserépkályhában a tüzelést a munka befejezése előtt 2 órával meg kell szüntetni, és a kályhaajtót a helyiség elhagyásakor le kell zárni
• a munkahely elhagyása előtt meg kell győződni a fűtőberendezés veszélytelenségéről
• salakot és hamut csak teljesen lehűtött állapotban, erre a célra szolgáló edénybe, a kijelölt salaktárolóba vagy a kijelölt egyéb helyre szabad kiönteni
• a tüzelő- és a fűtőberendezés, az égéstermék-elvezető, valamint a környezetében levő éghető anyag között olyan távolságot kell megtartani, vagy olyan hőszigetelést kell alkalmazni, hogy az ne jelenthessen az éghető anyagra gyújtási veszélyt

Mindezen szabályok betartásával remélhetőleg garantálható a biztonságos és elfogadható szintű fűtés azokban a háztartásokban, amelyek még ma is szilárd tüzelőt használnak (és amelyek száma nem kevés).

Szerző: Kiss Csaba