Az energiaszegénységhez kapcsolódó résztémák rövidített, illusztrált változatai ide kattintva érhetőek el.
Évtizedek, évszázadok óta hozzátartozott az utcaképhez a gyalog vagy biciklin, a legutóbbi időkben autón közlekedő kéményseprők jelenléte; annyira, hogy még babona is kötődött ahhoz, amikor megláttuk őket. Az újévi üdvözlőlapokon is megjelent a kéményseprők alakja, mint akik szerencsét hoznak. Mostanában mintha kevesebbet látnánk belőlük.
Talán nem hoztak szerencsét, hogy eltűntek? Korántsem, viszont valahogy nem illettek a rezsicsökkentés politikájába.
A 2015-ben meghozott új kéményseprési törvény először csak a Kormány által erre kijelölt szervezet közfeladataként határozta meg a kéményseprő-ipari tevékenységet, az alábbi ingatlanokban:
A Kormány ezen kéményseprő-ipari szervként a hivatásos katasztrófavédelmi szervet jelölte ki egy rendeletben (401/2015. (XII. 15.) Korm. rendelet). Fontos különbséget tenni, hogy ez a szerv nem azonos a kéményseprő-ipari szolgáltatóval. A szolgáltatók azok a korábbi szóhasználattal „kéményseprők”, azok a vállalkozások, amelyek a fentieken kívüli ingatlanok esetében végzik a kéményseprést. Vagyis tulajdonképpen alapvetően három féle szereplő lát el tevékenységet ezen a területen:
Hogy vajon ez az egész, tehát a kéményseprés 2015-ös átvétele vagy az egy lakásos ingatlanok 2018-as mentesítése hogyan hatott például a kéménytüzek számának alakulására, az alábbi linken tekinthető meg.
Nézzük meg közelebbről, hogy mit mond a mostani törvény a kéményseprő-ipari munkákról! Ezek közül kétfélét különböztet meg: a sormunkát és a megrendelésre végzett munkát.
Az alapellátásként járó sormunkák az alábbiakat jelentik; minden egyébbel egyedi megrendeléssel kell megkeresni vagy a katasztrófavédelemnél, vagy az egyéb szervezeti keretben működő kéményseprőket:
Nem sormunka keretében, tehát megrendelésre, azaz alapesetben nem ingyenesen végzi az alábbi tevékenységeket a katasztrófavédelem:
Ezek közül az utolsó, tehát a 2018-as változással érintett ingatlan típus (egy lakásos ingatlanok) esetében viszont annak ellenére ingyenes az ellenőrzés, hogy azt megrendelésre végzik. Magyarul létezik az alapesetben ingyenes sormunka, a szintén alapesetben fizetős megrendeléses munka, és ez utóbbi kivétele: az egy lakásos ingatlanok megrendelésre végzett ellenőrzése, térítésmentesen.
Ebben a helyzetben, amikor nem kötelező a kéményseprés igénybe vétele, illetve amennyiben azt valaki mégis igényli, úgy a katasztrófavédelem látja el a feladatot ingyenesen, könnyen belátható, hogy a kéményseprő vállalkozások számára ez óriási bevételkiesést jelent(ett), sőt, gyakorlatilag majdnem az ágazat halálos ítéletét jelentette.
Vannak egyéb olyan, különleges esetek emellett, amikor térítésmentes egy kéményvizsgálat; amikor pl. a kéményseprő-ipari szerv kéménytűz vagy szén-monoxid-szivárgás káreseményt követően 24 órán belül helyszíni műszaki vizsgálatot végez. Ezek azok a rendkívüli események, amelyeknél valóban indokolatlan lenne pénzt kérni az okok kivizsgálásáért, hiszen lehet, hogy még súlyosabb következmények is fennállnak a háttérben (lakástűz, mérgezés). Kéménytűz vagy szén-monoxid-szivárgás elhárítását követően az égéstermék-elvezetőt csak az elvégzett helyszíni műszaki vizsgálatot követően lehet ismét üzembe helyezni.
És hogy tovább bonyolítsuk a helyzetet, vannak olyan, nem megrendelés alapján, hanem sormunkában végzett munkák, amelyek térítéskötelesek. A társasházban, lakásszövetkezeti lakóépületben lévő, nem természetes személy tulajdonában álló vagy gazdálkodó szervezet székhelyeként, telephelyeként, fióktelepeként bejegyzett ingatlanok esetében ugyanis költségtérítést kell fizetni.
Honnan tudja ezt a katasztrófavédelem?
Onnan, hogy az ingatlan használója a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó felhívására nyilatkozni köteles, hogy szén-monoxid-érzékelő berendezés felszerelési és működtetési kötelezettsége fennáll-e, valamint hogy gazdálkodó szervezet székhelyeként, telephelyeként, fióktelepeként be van-e jegyezve.
A még további részletszabályokat a Belügyminisztérium írja elő egy rendeletben (21/2016. (VI. 9.) BM rendelet). Eszerint a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó legalább évente egy alkalommal, gázfűtés esetén kétévente egy alkalommal kell, hogy elvégezze az előírt ellenőrzéseket, kémény felülvizsgálatát négyévente egy alkalommal kell végrehajtani. Helyszíni műszaki vizsgálat szükséges
esetén – kivéve, ha a csere a korábbival azonos működési elvű és teljesítményű új tüzelőberendezésre történik, és a tüzelési mód, a tüzelőanyag nem változik -, valamint
megelőzően.
Be kell engednünk a katasztrófavédelmet vagy az egyéb kéményseprőt?
Elméletileg az ingatlan használója köteles a kéményseprő-ipari szerv vagy kéményseprő-ipari szolgáltató ellenőrzését, vizsgálatát lehetővé tenni, ha olyan tüzelőberendezést üzemeltet, amely égéstermék-elvezetővel van felszerelve vagy ahhoz csatlakozik; vagy tartalék égéstermék-elvezetőt tart fenn. Ez szinte minden ingatlanra érvényes, csak a teljesen passzív házakra és/vagy a földhővel fűtött házakra nem, továbbá a távhőhálózatba bekapcsolt ingatlanokra nem. Ez a kötelezettség olyan esetekben, amikor kötelező igénybe venni a kéményseprés szolgáltatást, nem vet fel kérdéseket, de ahol csak megrendelésre végez ellenőrzést a katasztrófavédelem, értelemszerűen, ha nincs megrendelés, nem jelenik meg az ellenőrző szerv sem, nincs is kit beengedni. Itt csak akkor van jelentősége ennek, ha kéménytűz vagy szén-monoxid szivárgás történik, akkor viszont kötelező beengedni a vizsgálatot végzőket.
Mi történik, ha a katasztrófavédelem vagy a kéményseprő vállalkozás rendellenességet észlel az ellenőrzés során?
Ha az élet- és a vagyonbiztonság közvetlen veszélyeztetését észlelik,
Magyarul megtiltják a kályha vagy kazán és a kémény használatát, illetve szólnak a gázműveknek. Itt kell utalnunk arra, hogy az energiaszegénység által érintettek számára ez a két intézkedés tulajdonképpen értelmezhetetlen. Egyfelől nem hanyagságból vagy szabálykerülésből fakad, hogy esetleg nem felelnek meg a kályháik vagy a kéményeik a szabályoknak, így a rájuk rótt büntetés sem fogja tudni őket olyan helyzetbe hozni, hogy új kályhát vagy kéményt vegyenek/készítsenek. Helyzetükben muszáj valamivel fűteniük, így számukra sokszor az ő érdekükben hozott tilalom is betarthatatlan. Másfelől ezek a háztartások nem gázzal fűtenek, a szilárd tüzeléssel kapcsolatban pedig nincs olyan hatóság vagy szolgáltató, amelyet értesíteni lehetne.
Azokban az esetekben, amikor már nem elég a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó szerv vagy szolgáltató beavatkozása, akkor a tűzvédelmi hatóság, ami a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szerve, lép fel. Vagyis a katasztrófavédelem értesíti a katasztrófavédelmet, mert ők kéményseprők és hatóság is egyben, de persze egymástól elkülönülő szervezeti egységben.
Ilyen beavatkozást igénylő eset az, amikor valaki annak ellenére, hogy megtiltották számára egy kémény üzemeltetését, továbbra is azt használja. Ilyenkor a tűzvédelmi hatóság, ha megállapítja, hogy az üzemeltetés az életet és a vagyonbiztonságot közvetlenül veszélyezteti, az ingatlan tulajdonosával szemben tűzvédelmi bírságot szab ki. A tilalom alatt álló kémény akkor üzemeltethető újra, ha a szabálytalanságot megszüntették, és azt a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó igazolja. Mivel érdek fűződik ahhoz, hogy valaki ne fagyoskodjon amiatt, hogy a kéménye nem megfelelő, ha mégis megszünteti a szabálytalanságot, akkor a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó az igazolást a tűzvédelmi hatóság részére három munkanapon belül továbbítja.
Azt, hogy mi számít rendellenességnek és az életet és a vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető veszélynek, azt is jogszabály szabályozza (99/2016. (V. 13.) Korm. rendelet). Ezek az alábbiak:
Szerző: Kiss Csaba