Az energiaszegénységhez kapcsolódó résztémák rövidített, illusztrált változatai ide kattintva érhetőek el.
Minden emberi tevékenység, bárhogy is próbálkozunk, a környezet igénybevételével jár. A környezetből vesszük el az erőforrásokat, és oda bocsátjuk ki az általunk már nem hasznosítható hulladékokat, szennyező anyagokat. Nem mindegy persze, hogy milyen mennyiségben terheljük a környezet az emberi tevékenység szennyezőivel, és ebből a szempontból a fűtési módok között hatalmas különbségek vannak. Egy modern távfűtésnek egyénre lebontva sokkal kevesebb a környezeti hatása, mint egy rossz hatásfokú egyéni fűtésnek, ráadásul ha ez utóbbi rossz minőségű tüzelőanyaggal történik (nedves fa, alacsony kalóriatartalmú barnaszén, stb.), akkor a fűtőértéke is elmarad a szükségestől.
A fűtéssel kapcsolatban a légszennyezéssel kapcsolatos szabályok játszanak szerepet, mint pl. a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Kormányrendelet.
A környezetvédelmi jog – többek között ebben a jogszabályban is – azt a határt akarja megszabni, amin belül még – úgymond – jogszerűen szennyezhető (pontosabban terhelhető) a környezet.
A jogszabály levegőterhelésnek tekint minden olyan tevékenységet, amelynek eredményeként légszennyező anyag levegőbe juttatása történik. Ezen belül viszont csak az számít légszennyezésnek, tehát jogellenesnek, aminek az eredményeként légszennyező anyag kibocsátási határértéket meghaladó mértékű levegőbe juttatása következik be. Magyarul van egy olyan határérték, ami alatt a környezet jogszerűen terhelhető. Ezt meghaladóan azonban a jog természetesen tiltja a légszennyezést.
A légszennyező forrás a levegőterhelést okozó helyhez kötött vagy mozgó forrás. A légszennyező forrás létesítésekor és működése során levegővédelmi követelményeket kell alkalmazni.
Ezeket a követelményeket a hatóság ellenőrzi, és ha kell, jogkövetkezményt (büntetést) alkalmaz. A különböző helyzetekben különböző levegőtisztaságvédelmi hatóságok járnak el. Ezek az alábbiak:
A szmog kialakulása vidéken szinte kizárt, ez a nagyvárosok és a főváros problémája főként. Ilyen helyzetben rendkívüli levegővédelmi intézkedéseket kell tenni, mert a kedvezőtlen meteorológiai viszonyok között, több forrásból származó szennyezőanyag-kibocsátás következtében a légszennyezettség tartósan és nagy területen meghaladja a határértéket. Ez a szmoghelyzet.
Kétféle határérték vagy más néven küszöbérték létezik: a tájékoztatási és a riasztási küszöbérték.
A tájékoztatási és a riasztási küszöbértékek túllépéséről, valamint túllépésének megszűnéséről az érintett lakosságot tájékoztatni kell a rádió, televízió, nyomtatott sajtó, internet útján, vagy a helyben szokásos tájékoztatási módon, tehát pl. plakátokkal, de hangosbeszélőn is akár, vagy a polgármesteri hivatalban kifüggesztett hirdetménnyel.
Ahol szmoghelyzet kialakulásával kell számolni, füstköd-riadó tervet vagy más néven szmogriadó tervet kell kidolgozni és végrehajtani. A szmogriadó tervet a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni. A szmoghelyzet kialakulása esetén a füstköd-riadó tervben foglaltak szerint kell a lakosságot tájékoztatni. A szmoghelyzet megszüntetéséhez akár a helyhez kötött, akár a mozgó légszennyező források működése korlátozható vagy megtiltható. Eszerint korlátozható vagy megtiltható a szilárd tüzelés vagy a gépkocsik használata. Az intézkedéseket a polgármester, a fővárosban a főpolgármester rendelheti el.
További hasznos információk érhetők el ide kattintva.
Szerző: Kiss Csaba